Amikor a kapcsolat kiüresedik, valójában ez hiányzik neked...

Címkék: forrásszeretetenergiaelmekapcsolathiányönmagad

A kapcsolat elején még nőnek érezted magad a társad mellett - vagy igazi férfinak, ha férfi vagy. Ez biztos, hiszen minden kapcsolatban, ami szerelemmel indul, ott vagy a teljességben és éled a valódi önmagad: a nagybetűs NŐT / FÉRFIT.

Kezdetben szép szavakkal ismert el a párod, kereste a perceket, amikor csak veled lehet. Ajándékokkal, csókokkal adta tudtodra, hogy fontosnak tart, hogy szeret, hogy egy istennő vagy isten vagy mellette. Talán minden nap, és talán annak is minden percében ragyogtál és sugároztad a boldog elégedettséget. Biztonságban voltál, egész voltál, tökéletes voltál.

Önmagadra is így tekintettél. Hiszen a szeretett társba, mint egy tükörbe belenézve: angyali önmagadat láttad. Egy olyan csodát, akit Te magad is SZERETNI TUDTÁL. 

Hát ez az!... 

Olvass tovább, és gyorsan kiderül, mi veszhet el a kapcsolat során a "végére" és hogyan hozd vissza, ha nagyon hiányzik!

A kapcsolat során minden megváltozik... 

Az elején arra vágysz, hogy a csoda, amit egymásban és így önmagatokban is felfedeztetek, sose múljon el... és épp ezért, abban bízva, hogy a kapcsolat szorosabbá tételével, ez fennmaradhat, egyre többet és többet akartok egymásból és egymástól. 

Olyannyira, hogy a kezdeti boldogan romantikus vágyakozás, a heti egyszeri romantikus randik során egyre inkább a tartósságra áhítozol. Ennek érdekében a fejedben meg is születik az igény, hogy kössétek össze az életeteket. Egyre több lesz a találkozás, egyre gyakoribb a közös program, a közös élmény, a közös feladat... és mindaddig, amíg még egymás felfedezésében látjátok az újabb "kihívást", az újabb megfejtendőt, addig ez a "szorosítás" kifejezetten jól esik.

Aztán pedig - úgy hívod: - stabilizálódik a kapcsolat. A romantikus felfedezést és szenvedélyes megújulásokat a hétköznapok megszervezése váltja le. A biztonság. Erre vágytál? 

Lehet...

De, ha közben belekényelmesedtek a nagy stabilitásba, a nagy megszokásba, ha nincs újabb és újabb felfedezni való, akkor a fókusz lekerül a boldog megélésről és már nem is szeretetben létezel, hanem hirtelen a "hiányokban".

A hiány kitöltését pedig a párodtól várod. 

Most miért nem súg kedves szavakat a füledbe? Miért nem gondoskodik meglepetésekről? Miért nem küld szívecskéket? Miért nem kérdezi meg, milyen napod volt? Miért nem siet haza? Miért nem segít neked, ha ő úgyis ráér? Miért fontosabb az edzés, a haverok, a munka, mint te?

Meg is fogalmazod...

"Már nem vagyok fontos neked! Már nem is dicsérsz, nem is akarsz programot velem, nem is ismersz el, nem is érdeklődsz felőlem, nem is segítesz nekem. Már nem is szeretsz" - talán odaveted mindezt a párodnak, talán csak a barátaidnak panaszolod, de egyértelműen látszik, hogy a "magányod felfokozódott!"

Magányos vagy. Szeretetlen vagy. Egyedül vagy. 

Már nem is úgy tekintesz magadra, mint egy angyali csodára, egy istennőre, aki mellett jó lenni, akire öröm ránézni, akit akarni szoktak a párjaik... hanem úgy tekintesz magadra, mint egy "kihasznált, eldobott, szárnya szegett emberre, aki most nem fontos, aki nem kell eléggé, aki nem elég jó.

Ha megkérdezném, mi hiányzik neked, ezt felelnéd - az esetek zömében:

Azt mondanád: "hiányzik a PÁROM, és az, amilyen akkor, ott a kapcsolatunk elején volt velem. Hiányzik az, amiket akkor tett, akkor mondott. Sajnos megváltozott...."

Pedig, - és ez nagyon fontos kulcs a helyzeted és önmagad megértéséhez - NEM a PÁROD HIÁNYZIK, nem az ő tettei...

Valójában ez a hiány dolgozik benned:

Valójában az hiányzik, amit MEGÉLTÉL vele és mellette! Valójában neked TE MAGAD HIÁNYZOL! Az a valaki (NŐ vagy FÉRFI) hiányzik, aki TE lehettél és voltál a kapcsolat elején, a szerelemben, a párod mellett. 

Te hiányzol magadnak.

Egykoron megélted, hogy CSODA vagy, hogy isten vagy istennő, hogy egy kincs lakozik benned és most nagyon kontrasztosan azt éled, hogy ez mind eltűnt belőled.

Mi változott? Hisz ha akkor csoda voltál, akkor a csoda most is ott lakik benned! Nem tűnhetett el, nem oszlott fel. Ott van! Ott van benned, ott a szívedben!

Csak épp most NEM LÁTOD. Nem látod, mert a PÁROD SZEMÉN és tettein át akarod MEGLÁTNI!

Azért nem látod, mert azt hiszed, hogy a párod adta a csodát neked.
Azt hiszed, ő biztosította azt, hogy Te csodálatos kincs lehess.
Azt hiszi az egós elméd - természetes működése szerint, de valójában TÉVESEN - hogy a boldogságot és szerelmet a párod hozta el neked!

Most, hogy ő nem tesz semmit, legalábbis azt nem, amit egykoron, így esel tévedésbe. Hibáztatod, számonkéred, gyötrődsz és őt is gyötröd, hogy váljon újra olyanná, amilyen akkor volt, hogy te újra CSODA lehess! :) Csakhogy ő is épp ezt éli meg veled és melletted. Ő is tőled várja, hogy olyan legyél, úgy gondolkozz, úgy égj, úgy ragyogj, úgy TÖLTSD őt, ahogyan anno, és akkor ő is újra FÉRFI / NŐ lehet majd melletted.

Vak vezet világtalant. :) Minden a ketten hiányt éltek, ÖNMAGATOK hiányát és a másiktól várjátok, hogy a hiányt pótolja. A kapcsolat most 2 "kiüresedett" ember irányítása alatt áll. Ti működtetitek, de ez esetben mind a ketten csak hiányt, elvárásokat és kesergést tudtok tenni a kapcsolatba. Ez nem vezet vissza a szerelembe benneteket, csak eltávolít... :(

Pedig csak láss és figyelj!

• Te élted meg a jelent, Te élted meg a szerelmet. Benned fakadt fel minden érzesed!
• Te voltál a csoda, és te ragyogtál. TE! TE! és Te! Hiheted, hogy ő ragyogtatott, de valójában az történt, hogy te megengedted magadnak, hogy meglássa párod, milyen vagy valójában!
• Te voltál BOLDOG!

A párod egy statiszta, egy tükör volt. A tükörbe belenézve azonban ÖNMAGADAT láttad. Most is ott vagy magadban!

Lehet, hogy a tükör már homályos, lehet, hogy ő is megfakult, de te is elvesztetted magadat szem elől. 

Hozd ki magadból a csodát újra!

Hogyan? Miközben épp hiányban vagy és szűkölsz a párod ENERGIÁIÉRT....

• Vedd tudomásul - és ez lehet az első lépésed vissza önmagad felé - hogy nem a párod fog boldoggá tenni. Így aztán ne is várd tőle! Egyszerűen tekints rá úgy, mint egy statisztára az életedben, akivel jó ezt-azt csinálni, de nem kell tőle függeni!
• Tekints magadra másképp! Tudd, hogy Te vagy a csoda és keresd és találd meg magadban minden egyes nap azokat a KÉPESSÉGEKET, LEHETŐSÉGEKET és megoldásokat, amikkel teljesebbé tehetet az életed!
• Lásd magad kívülről és felülről. Láss rá magadra nagyobb távlatokból és lásd meg, merre tartasz! Mire vágysz? Mit szeretnél elérni, megélni, megvalósítani, kipróbálni, ALKOTNI, TEREMTENI?
• Haladj ezek felé! Élj a szerint, ami örömöt ad, ami FELTÖLT, ami vidámmá tesz, amiben szeretni tudsz.

Minél inkább önmagadat követed, minél inkább ÖNMAGADAT választod, annál biztosabb, hogy újra meglátod magadban a csodát! Ez esetben azonban már sugározni is fogod és újra ugyanolyan boldog és vonzó lehetsz, mint korábban! A másik nem pedig így fog hozzád "repülni", hiszen így ahogyan világítasz, már nagyon vonzó leszel!

Válaszd ÖNMAGAD és ne a párodat!

Tudom, jobb volna, hogy ez olyan választás lehetne, amiben nem épp e kettő között kell dönteni. Hisz ez olyan, mintha le kéne mondanod a párodról. Valójában azonban nem kell lemondanod!

• Ha a párodat választod, és mindent az ő érdekei szerint teszel, akkor egészen biztos, hogy feláldoztad magad. Az ő életét éled, és te végül elismerésre is méltatlanul eltűnsz majd a süllyesztőben :(
• Ha azonban önmagadat választod, és ezen az úton haladva visszatalálsz a belső fényedhez és forrásodhoz, akkor már nem szükségből kapcsolódsz a párodhoz. Nem te követeled az ő energiáit, hanem Te vonzod őt majd a tiéddel, hisz él és ragyog benned a forrás! Így van esélyed visszanyerni őt is - persze, csak, ha még őt akarod ekkor is.

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni is