Az elengedést segíti, pedig egyetlen aprócska nézőpont csupán...

Címkék: elengedéslélekszeretetegófélelemragaszkodás

El "kell" engedned valakit?

Egy kapcsolat ért csúfos véget? Szakítottak veled, miközben te még érzelmileg erősen kötődsz? Vagy te vagy az, aki szakítani készülsz, mert a kapcsolat már nem azt adja neked, amit szeretnél?

Az elengedésről - főképp egy párkapcsolat végén a kedves elengedéséről - sok cikket találsz már itt a blogomban. Kérlek, keress rájuk az "elengedés" keresőszót beírva itt a blog jobbszélén a keresőbe és töltődj fel az elengedés korábban leírt nézőpontjaiból és technikáiból.

Itt most egyetlen aprócska kis nézőpontra hívom fel a figyelmedet, ami akár meg is változtathatja a lehetőségeidet, és segít a múltba ragadt szomorkodásból az örömteli jövőbeli lehetőségek felé fordítani a figyelmedet!

Ahol a figyelmed, ott az energiád...

...így mindenképp jó ötletnek is tűnik, ha nem a múlton tarton a figyelmedet - illetve akár azon is, de annak egy nagyon tanulságos pontján - hanem inkább a jövőben eléd táruló lehetőségeiden!

Olvass tovább!

Az elengedés nem kényszer...

Egyszerűen egy passzív cselekedet az elengedés, hisz épp azt jelenti, hogy kitárod a kezed, és hagyod, hogy a dolgok az AKARÁS-od nélkül történjenek épp úgy, ahogyan azoknak lenniük kell. Ha ugyanis MEGENGEDED, hogy a dolgok áramlásban maradjanak, azzal önmagadnak engeded meg, hogy az életed a TE javadat szolgálóan változhasson. Aminek mennie kell, hadd menjen, aminek múlnia kell, hadd múljon és aminek jönnie kell, hadd jöjjön, hiszen így változott az életed eddig is úgy, ahogyan Neked jó.

Mert hidd el, úgy változott! Persze, amikor borúsan akarod szemlélni a világot, akkor úgy fogod fel, hogy "sosem volt fenékig tejfel az élet"... pedig valójában minden egyes történés, esemény és tapasztalás HOZZÁD TETT, téged épített, neked adott tudást, rutin, megélést, érzelmet. 

Ha MEGENGEDED, hogy a dolgok TÖRTÉNJENEK, és változzanak, és közben megkeresed minden változásban a számodra kinyíló LEHETŐSÉGET, akkor minden - még a rossz események is - a helyükre kerülnek a múltadban.

Az elengedés szót cseréld hát le a megengedés szóra, és így lényegesen könnyedebb értelmet nyer a múlt lezárása.

Amit nem tudsz elengedni, ahhoz ragaszkodsz: félelemből, reményből, tévedésből... de a ragaszkodás megrekeszt, függésben tart, ólomláncokon marasztal...

Mivel az elengedés / megengedés egy passzív folyamat, így egészen biztosan KÉPES vagy rá! Nem helytálló hát azt hinni, hogy "nem tudsz elengedni". A dolog mögött sokkal inkább az áll, hogy "még nem AKARSZ elengedni" - és ezért kapaszkodsz, ragaszkodsz a társadhoz, a párkapcsolathoz, a megélt csodákhoz, a közös energiákhoz... de leginkább ahhoz ragaszkodsz, amit megéltél vele, vagyis ahhoz az ÖNMAGADHOZ ragaszkodsz, aki mellette lehettél a kapcsolat hajnalán és delén! Igaz? ... és ez utóbbi mondat, már egyáltalán nem tévedés: ez a valóság!

Önmagadat azonban egyáltalán nem kell elengedned... csak az a gond, hogy most épp meg sem találod. Te eltűntél abban a tévedésben, hogy ezt a csodás megélést, a boldogságot, a boldog szerelmes önmagadat NEKI köszönhetted. 

Ez egy csapda! Az elméd csapdája csupán! Te nem neki köszönhető vagy! Boldog ÉN-ed nem köszönhető senkinek, csak neked, magadnak!

Azt akarta elhitetni veled az elméd, és sikerült is neki - ha most szomorkodsz - hogy a párod az, aki elhozta neked a megélést, a csodát, a szerelmet. Elhiteti veled, hogy csak ő mellette tudod magad ilyen boldognak érezni - senki más mellett nem.

Arra, hogy ez egy csapda, 2 "bizonyítékod is adódhat", nézd csak!

1. Idézzük csak fel a múltat! Ki lett szerelmes? Ki érezte a nagy lángot? A csodát? A szenvedélyt? Ki érezte magában a fényt, hogy szinte világított? Ha Te érezted, akkor bizony ez mind benned van, és ha akkor ott volt, akkor bizony ezt újra elő hozhatod! Annyi történt csupán, hogy mellette bátor voltál és megengedted magadnak, hogy nyisd a szíved és szétáradjon benned az a mérhetetlenül sok szeretet, ami ott van eredendően benned. A lelked kapott szabad teret és bizony benne ennyi fény és szeretet van. A kedvesed csak egy nagyon ügyes statiszta volt, aki megmutatta, hogy ilyen érzések megélésére is képes vagy! Ez pedig azért történhetett, hogy tudd, hogy a csoda benned van, és ott pislákol arra várva, hogy újra előhívd, éld és áradj! Nem kell hozzá senki, csak Te! Csak Te és csak az, hogy merd kitárni, merd megélni, merj szerelmes lenni!
2. Idézzük fel a jelent vagy a közelmúltat is! A párod még mindig az a nő /férfi, és te mégsem érzed már a tüzet, a csodát... Ha tényleg ő kellene hozzá csupán, akkor még most is lángolhatnál! Te azonban most már elveszettnek gondolva a csodát az egyensúlyodból is kibillentél.

Miért ragaszkodsz?

1. Ragaszkodsz az elme tévedése miatt, hogy a kedveseddel azonosította a boldogságodat! 
2. Ragaszkodsz a FÉLELEM miatt... attól tartva, ha őt elveszíted, azzal egy részedet - a boldog én-edet veszíted el. Innen az ŰR, amit érzel. Vele együtt ki akar tépni belőled az egód félreértése miatt egy részt a szakítás. Energetikailag valóban keletkezik egy űr, hiszen egymástól rengeteg energiát nyertetek. Minden nap, minden kapcsolódásban zajlott az energia-csere, így neked ő és Te is neki egy-egy energiaforrást jelentettetek. A helyét valóban űr vette át, de engedd meg, hogy BETÖLTSE azt egy új hit, egy új élet, egy új lehetőség!
3. Ragaszkodsz, mert nem látod a jövőt... hogyan is látná az elme azt? Hiszen az elme csak a múltat, csak a megéltet ismeri. Beleragadva az ismert oldalba nem is akar, nem is mer hinni abban, hogy hamarosan újra lehet részed a csodákban!

... itt az az egyszerű, aprócska kis nézőpont, ami segíthet előre látni, hinni, bízni a csodákban a jövőre nézve is
... ez kimozdíthat a holtpontról, a megrekedt állapotodból..

Emlékezz vissza arra a napra, amikor a semmiből betoppant az életedbe az a társ, akit most elengedni szeretnél!

Sőt, menj egy nappal az elé a nap elé!
Egy teljesen szokványos napnak indult, igaz? Mit sem sejtettél arról, hogy holnap megismered ŐT és szerelemre lobbansz? Egyáltalán nem tűnt semmi különösnek, semmi előjele nem volt ennek... aztán bekövetkezett az a holnap, az a bizonyos nap, és ott, akkor megváltozott az életed.

Egyetlen találkozás... és már nem voltál ugyanaz, mint előtte, igaz?

Hát képzeld el, hogy ez a mai nap, ez a mostani JELEN nap, épp olyan nap is lehet, mint akkor az ott - egy nappal a mindent megváltoztató találkozás előtt. Még ma sem sejted, hogy mi jöhet el holnap, vagy akár ma este, vagy hétvégén... épp olyan semmilyen és szürke ez a nap, mint akkor a "vihar előtti csendben"...

De miért is ne lehetne épp olyan? 

Légy nyitott, légy az, aki képes meglátni az életébe csöppenő boldog lehetőséget! Légy az, aki tudja, hogy a változás Őérte történik, mert minden, ami az életedbe jön, az biztosan téged szolgál, hozzád tesz, gazdagít!

Hát maradjon meg a hited! Higgy, hogy a ma jelentéktelen napja egyszer csak jelentősbe fordul és újra elhozza a csodát! Pontosabban újra élheted a csodát, hiszen az benned van! Engedd, hogy létezzen és megmutatkozzon benned!

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni is