A szabadságnak is vannak határai a kapcsolatban?

Címkék: egószabálykorlátpárkapcsolatnőférfinői energiaférfi energiaszabadság

A legtöbb férfi önmagának nagy szabadságot adna, míg a nőnek kissebbet... a nők zöme azonban fordítva: önmagát szigorúbban fogja, míg párját hagyja picit szabadabban mozogni...

Hogyan is van ez? Ez alapján a férfi nagyobb szabadságot igényelne? Ez valami eredendő igénye? A nők pedig nem igénylik a szabadságot? Vagy a neveltetésük a gátjuk ebben?

Hogyan szolgál téged a saját "pórázod" és hogyan építi vagy gátolja a kapcsolatot az, ha túl pici és az, ha túl nagy a felek szabadsága?

Olvass tovább!

Az eredendő minőségek és a neveltetés - szinkronban egymással - eredményezik azt, hogy a nő nagyobb korlátok között él, míg a férfi számára a szabadság lényegesen nagyobb igény

A nő a befogadó minőség.

Milyen gyakran hallod már ezt, igaz? ... és valóban! A nő az az eredendő NŐ energia az, ami finoman gyengéd, körülölelő, tápláló, szeretettel gondoskodó, biztos táptalajt, hátteret adó. Ez az, ami vár, hogy megérkezz, aztán átölel, körbevesz, magába olvaszt, és ott teremt. A női energia befogadással teremt, táplál, növeszt, változtat, meleget ad, kreativitással, bőséggel, gyarapodást ér el.

A nők neveltetése az eredendő női energia picit lebutítabb módon történő megnyilvánulásait erősíti, így lásd meg, hogy a nőt pici gyerekkora óta várakozásra, befogadásra nevelik. Erről szólnak a mesék, erről szólnak a minták, a viccek, a filmek is.

A nő, mintha egy állandó, egy helyben, stabilan és biztosan gyökerező minőség volna, aki csak várakozik... arra vár, hogy érkezzen a fény, a mag, az ötlet, a férfi... - mikor mi - és azt befogadva, átalakítva, szeretettel körülvéve többé, jobbá, nagyobbá tegye.

A nő így, mint aki folyton várakozik, nem is igényli oly nagy mértékben a szabad mozgásteret. Hogyan, hová, mi végre is mocorogna olyan nagyon? Így a nő az eredendő energiáiból és a neveltetésből fakadóan is elfogadja, hogy az ő dolga nem a szabad mozgás, hanem a valahová, valakihez tartozás, a valamire, valakire várakozás, a valamit, valamivé változtatás...A stabilitás. Ő maga a stabilitásban történő változás.

A férfi pedig eredendően is az előremutató, a felfedező minőség,

...aki - mint a fény, mint a NAP - az utat fürkészi és minduntalan halad valamerre újabb és újabb lehetőségeket megtalálva, kutatva, megvizsgálva, felfedezve. A férfi minőség így mindig az útkeresés és útmutatás, az előrehaladás, a vezetés, a célok felé áramlás üzenetét hordozza. A férfi úgy alkot és teremt, hogy új utakat világít meg, felfedezést tesz. 

A férfi neveltetése is ezt hangsúlyozza, hiszen meséken, filmeken, mintákon át a férfi azt tanulja, hogy "kalandozzon", "álljon ki próbákat", "menjen vándorútra", stb... ott aztán megküzdhet vadakkal, védelmezhet gyengébbeket és persze útja VÉGÉN rátalál a nőre - aki őt VÁRTA addig - és onnantól megnyugodva mellette otthonra lelhet.

Az otthon fontos... mert a stabilitás iránt vágy és a szabadságvágy időnként óriási kontraszt és ütközés a férfi életében...

A férfiban így - láthatóan - lényegesen nagyobb az igény a szabadságra, a nagyobb mozgástérre... de vajon milyen módon akarja ezt a férfi megélni, kiélni?

Van férfi, akinek a szabadságvágya - vagyis teremtőerejének megélése - abban csúcsosodik ki, hogy:

• alkothasson, dolgozhasson, létrehozhasson olyat, amit magáénak érez. Ők azok, akik a munkájuk iránt mélyen elkötelezettek, és mellettük érezheti azt a nő, hogy második helyre szorul a munka és hivatás mögött.
• Vannak, akiknek a teremtő szabad megélése a hobbikban jelenik meg. Olyan hobbit választ a férfi, ami férfias, ami koncentrációt igényel, talán időnként extrém is. Ezekben pedig nem igazán van helye a nőnek. Így ezek mellett a férfiak mellett megint csak azt érezheted, hogy parkolópályán vagy a bringázás, evezés, sielés, falmászás, billiárd... stb mögött.
• Vannak férfiak, akiknek a teremtő szabad megélése a szexuális energiákon keresztül nyer teret. Ők azok, akik minduntalan bizonyítani akarják, hogy ők vonzóak a nők körében, hogy képesek hódítani, és bizony gyakran el is csábulnak egy-egy visszautasíthatalan megélés érdekében. 
• Persze, lehet más forma még a szabadság megélésében, de talán ez a 3 a leggyakoribb.

Mindezek után és mellett azonban a férfi vágyik a stabil háttérre. Az otthonra, az otthon melegére, a kiszámítható, a szeretettel elfogadó NŐ közelségére. Szereti igénybe venni, megélni azt a gondoskodást, amit a stabil partner nyújthat. A férfi elfogadásra vágyik. Egy egésznapos "kalandozás, felfedezés, megélés" után HAZA AKAR térni valahová, ahol meleg, finom szeretettel ölelik körbe. Számára nélkülözhetetlen az a női energia, amit a nő biztosít, hiszen ne feledjük, a férfi 9 hónapig a női energiák melegében él és gyarapodik és ez a kapcsolódás és ebben való megérkezés kitörölhetetlen igénye a lényének. 

A férfi a nőben tud otthonra lelni...

Csakhogy a fenti szabadság-formák közül az első kettőt még csak-csak támogatja az a nő, aki a stabilitást és otthont adja, na de a harmadik formával legtöbbjük nem tud elfogadásba kerülni. Az a formája a szabadság megélésének, hogy a férfi szabadon röpködhessen nőről nőre - majd esténként térjen haza - "valahogyan" nehezen egyeztethető a nő számára a közös célokkal, a közös úttal, a "ketten mi egyek vagyunk" koncepciójával.

A túl rövid póráz korlátozza és erejét veszi a kapcsolatnak, a túl hosszú pedig egyszerűen megöli...

Amikor a nő a sok gondoskodásért az érzelmi és anyagi stabilitást, valamint a "szórakoztatás" és figyelem-energiáját akarja visszakapni, akkor egy bizonyos ponton, ki kell, hogy fejezze igényeit. Nehéz megmondani, hol ez a pont, mert minden kapcsolatban máshol van és máshol van a nőnek és máshol a férfinek is.

Amikor a nő szabályokat akar alkotni, hogy ő mit "kér cserébe" a "szolgálataiért" a szabadon dolgozó, hobbizó vagy "csajozó" férfitől, akkor egészen biztosan emel egy kicsi vagy nagy korlátot a férfi szabadságának útjában. Azonban ez mégis szükséges lehet. Fontos ezt megbeszélni, fontos mérlegelni, fontos közös nevezőkre jutni, fontos KÖZÖS SZABÁLYT alkotni. 

Mert, ha a nő nem jelzi az igényeit - elvárásait - azzal egy idő után benne keletkeznek elfojtások, melyek egyszer vagy durván kitörnek és vitát, veszekedést, szakítást eredményeznek, vagy betegségben nyernek teret. Ha azonban a férfire van mindez az elvárás túlzottan korlátozó, fékező hatással, akkor viszont benne fojtódik el a teremtőerő, és benne keletkeznek az elfojtás nyomán romboló folyamatok.
Az elfojtás mindig "zombivá" tesz. Enerválttá válsz, kedvetlenné, fáradttá... és egyre kevesebb kreativitás, lendület és lelkesedés lesz bennetek.

Egymás szabadságvágyának megértésével és tiszteletben tartásával alkotható olyan közös "szabályrendszer", amivel a ti kapcsolatotok a tiétek lesz. Ez persze az EGÓK szabályzata - ez nem a lélek, nem a szív szava bennetek - de mégis szükséges és elengedhetetlen ahhoz, hogy jól működjetek és hogy a kapcsolat mind a kettőtök számára olyan terepasztal legyen, amiben jól érzitek magatokat!

A 3. szabadságforma biztosítására csak nagyon kevesen képesek. Arra, hogy a felek engedjék és támogassák azt, hogy a párjuk másokkal is "jól érzi magát, ágyba bújik és szeretkezik", csak azok a párok képesek, akik vagy nagyon nagyon szeretik egymást és hasonló szabadságformát élnek, vagy azok a párok, akik már éppcsak szeretik egymást, és érdektelenül, közönnyel asstisztálnak párjuk "hűtlenségéhez".

Egy átlagos kapcsolatban az, amikor az egyik fél a nemiségében akarja megélni a korlátlan szabadságot, többnyire a kapcsolat halálához vezet. Miért is van igénye ugyanis egy olyan félnek stabil kapcsolatra, ha közben bárkivel és minél többekkel akar megélni szexuális, szeretői pillanatokat, folyamatokat? A kérdés sokféle választ vet fel. 

A férfi, aki egy nő mellett "hivatalosan", felvállaltan is "csajozik", egy idő után szinte sportot űz abból, hogy ő SZABAD lehet, és szinte semmit sem "tisztelve", semmit sem szem előtt tartva ámokfutásba fordulhat ebben. Ha nincs szabály, ha nincs korlát, akkor nincs határ sem, és "elszaladhat a ló". Ekkor olyan "hibákat" véthet már a férfi, amiben tényleg megtörhet a stabil kapcsolat. Ez a nő is felállhat egyszer azt mondva: ELÉG! ... akkor pedig a stabil hátteret veszíti el a férfi, és aki addig nem mérlegelt, mert élni akarta minden áron azt, amit magának megengedhet, most hirtelen patt helyzetbe kerül. Csak ne legyen késő...

Fontos, hogy legyen szabály, legyen keret, legyen meder, mert a túlzott szabadságvágy szintén a kapcsolat végéhez vezet. Nem elfojtva azt, hanem egyszerűen olyan végletesen kitágítva, hogy már senki sem talál otthont benne, így értelmét veszti. Ez nem gond, ha nem volt fontos, ha mind a két fél így érzi jónak, hogy a keretek szinte maguktól váljanak kámforrá és a kapcsolat egyszerre váljék üressé... de a legtöbb kapcsolatban - még a nagyon szabad kapcsolatokban - sem ez tartja össze a két embert, hanem a KÖZÖS megélések, a közös élmények, a közös hit és a közösen elérhető vágyak, célok. Ezek érdekében pedig igen, kellenek az egó súgta szabályok. 

A szabályok és határok lehetnek gumiból...

Attól, még, hogy a szabály, az szabály, adott esetben lehet épp annyira rugalmas, amennyire a körülmények nyomán ti gondoljátok. Minden helyzet más és más, és a világban semmi nincs kőbe vésve - csak ami tényleg abban van - és így bármi megtörténhet, még annak az ellenkezője is.

A következetesség - amit az egó oly fontosnak tart - óriási korlát! A következetesség helyett válasszátok a rugalmasságot! A rugalmasság, az ERŐ-t ad, hiszen enged változni, változtatni, igazítani, alkalmazkodni. :) Szóval a szabályaitok legyenek kényelmesek, rugalmasak, felülírhatóak, de közösek! :)

Szeretettel kívánok ehhez bölcs és szeretettel teli együttműködést! :)

Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel elengedni...