A büszkeség hasznodra van vagy akadályoz?

Címkék: szeretetbüszkeséghatárokat húzni

A büszkeség, - amibe oly sokan kapaszkodnak, - vajon előbbre visz, vagy kifejezetten hátráltat?

Először is mi az, hogy büszkeség?

A büszkeséged - szerintem - egy olyan kép és profil önmagadról az önmagad szemében, aminek meg is akarsz felelni.

Vagyis: "ÉN vagyok VALAKI, ... én vagyok: AZ!"
Igaz?

A legtöbbször ez így néz ki, és ebből ilyen mondatok születnek:
"Velem ezt nem lehet megtenni!"
"Húzzunk már határokat, hát kell legyünk bennünk büszkeség!"
"Én királylány vagyok, elvárom, hogy úgy is kezeljenek!"
"Én ettől (is) többet érdemlek!"
"Nehogy már azt tegyem, amit más akar, .... majd úgy, ahogy én kitaláltam"
"Tartom magam, ne lássák rajtam, hogy .. (valójában mit érzek!)"!

(Ne aggódj, itt picit belekeverik időnként más is, de a büszkeség és önbecsülés témában is elhangozhatnak ezek!)

Igen, "király" és "királylány" vagy: annak születtél!!!

...és amikor születtél még nem voltak benned félelmek, önzés, harag, dac, ... csak a tiszta szeretet és rácsodálkozás mindenre, ami közelít feléd: egy ősbizalom. :)

Ahogyan teltek-múltak az idők azonban, a "királyságodra" és "királylányságodra" rárakódott millió "fal": fájdalmakból, tapasztalásból, amik miatt a hited, a bizalmad megrettent a világban. Félelmekkel telve féltve őrzöd a megfakult királyságot, mert szeretnéd hinni, hogy attól vagy "király", "királylány", ha meg tudod mutatni, milyen klassz vagy!

Csakhogy a szépségedre, a szeretetre pakoltad a falakat: a félelmet, a haragot, az elutasításokat... :(
A valódi királyságod nem ez az újra-formált büszke kép, hanem az, aki eredendően vagy: aki szeretetet érez, és figyelmet ad másoknak a nélkül, hogy neki ez fájna, és aki képes bármikor rácsodálkozni mindenre, ami felé közelít. :) Ha ezen alapszik a büszkeséged, én is BÜSZKE VAGYOK RÁD!

A büszkeség másképp csak egy gát, egy korlát, egy olyan határ, amit azért állítasz fel, hogy megtarthasd magad annak a képnek, ahogyan a saját szemedben élsz!

Ez fontos, leírom újra:
A büszkeség egy gát, egy korlát, egy olyan határ, amit azért állítasz fel, hogy megtarthasd magad annak a képnek, ahogyan a saját szemedben élsz! :)

• Így épp nem engedsz be hatásokat, amik adott esetben még jól is eshetnének, vagy amik által tanulhatnál magadról
• nem engedsz meg magadnak olyan viselkedést, amire esetleg még vágynál is
• nem "alacsonyodsz" le más emberekhez, vagy helyzetekhez, akik saját jellemed tükrei bizonyos esetekben.

Mi lenne, ha azt játszanád, hogy:

• kipróbálod, hogy pár napra félreteszed a büszkeséget...
• meghallgatod és megfigyeled a veled kapcsolatba kerülők helyzetét, közléseit, viselkedését
• ...és eldöntöd, hogy nem alkotsz még véleményt sem.
• arra figyelsz, amilyen érzéseid keletkeznek, és nem arra, amilyen gondolataid a fejedben!
• Nézd meg 5 nap múlva, hogy milyennek látok önmagad kívülről most!!!!

Szeretni tudod vajon azt az embert - aki így lettél pár napra? - aki beenged hatásokat, aki "lealacsonyodik" másokhoz, aki nem alkot véleményt, és aki figyel másokra?

Kell neked ezek után az a fene nagy büszkeség?

A szeretetből, a figyelemből, a korlátok elengedéséből tanulsz önmagadról legtöbbet: szeretni azt, aki vagy!!!!