Visszahozható-e egy kapcsolatba a szerelem?

Címkék: Szeretetpárkapcsolatszerelemfélelemönismeretféltékenységelvárások

Már úgy tűnik kihúnyt a szerelem? Már "csak" az a szeretet van, amiben még éreztek némi tiszteletet egymás iránt, de már akár egy kanál vízben is képesek lennétek megfojtani egymást?

Még arra nem vagy kész, hogy felrúgj mindent, és különváljatok, de már lényegesen több hibát látsz a párodban, mint lehetőséget? Már többet szenvedsz és sajnálod a múlt szép emlékeit, mint amennyi örömöt meg tudsz élni a jelenben?

Volt már olyan a világtörténelemben, hogy egy kihúnyt kapcsolatba visszatért a szeretet, sőt: újra kapott a láng: a szerelem. A kérdés inkább az, hogyan lehet ezt elérni? Van-e feltétele, és ha igen, mi lehet az? Kin múlik ez, min múlik ez?

Összeszedtem néhány nézőpontot - persze, semmi sincs kőbe vésve, mert minden rajtad és a párodon múlik - de ha a sors úgy írta meg, hogy ti együtt öregedjetek meg, akkor nagyon is van esély arra, hogy ezt ne szenvedésben, hanem boldog együttműködésben, szenvedélyben és összegtartozásban valósítsátok meg!

Olvass tovább, és gondolkodj velem együtt!

Amikor egymást választottátok, szerelmesek voltatok. A szerelemnek semmi köze a fejedben zajló dolgokhoz, nem kellettek érvek és magyarázatok, nem dördült startpisztoly, nem létezett az idő... egyszerűen a szerelemben az eredendő végtelen szabadságot és szeretetet éltétek meg.

Akkor nem láttátok egymás hibáit, sőt, ha netán láttátok is, nem érdekelt benneteket. Nem volt fontos, hogy a másiknak kik a szülei, milyen a vallása, kiáll-e a foga, hová dobálja a zokniját, leviszi-e a szemetet, hány órát ül számítógép előtt, hoz-e virágot...

A kapcsolat elején olyan erősen nyitott voltál ÖNMAGADRA és ezzel együtt a párodra is, hogy megengedted magadnak, hogy korlátok nélkül élhesd meg az érzéseidet. 

Aztán az elméd biztonságra törekvően elkezdte átvenni az irányítást, hogy a korlátlan és végtelen boldogságodat megköthesse, marasztalhassa a szerelmet minden ízében. Amint bekapcsolt az elméd, kétségek kezdtek gyötörni, hogy: "túl szép, hogy igaz legyen", "biztosan elveszítem, ha...."... és e félelmek között, szépen lassan kizártad a valódi érzést, és húzogattad fel a falakat, hogy megőrizd a biztonságodat, hogy ne sérülj, ha netán, mégis véget ér majd a boldogság.

Ezzel tulajdonképpen Te magad ütötted be az első szöget a szerelem koporsójába. Ezzel együtt: védekezésből lassan felhúztad az álarcaidat is. Már elméből kezdted megélni a szerelmet, egyre inkább háttérbe szorítva a szívedet.

Mik az álarcaid?

Azzal, hogy felüti a fejét a félelem benned, elkezdesz úgy viselkedni, amivel bebiztosíthatod azt, hogy a kapcsolatod sokáig tartson, és tartson vele sokáig a szerelem is. (Nem csak te, a párod is így tesz)
Úgy viselkedsz, úgy öltözködsz, úgy gondolkodsz, ahogyan a párod szeretné. Meg akarsz felelni neki. Ha mindezt élvezed, akkor ez tökéletes is. Ha azonban ez egy magadra erőltetett szerep, akkor jó, ha tudod, hogy előbb-utóbb ki fog törni belőled a valódi én-ed.

Minél tovább játszátok ezt, annál több ilyen álarc, vagy réteg épül rátok úgy, ahogyan a hagymára a héjai.
...és minél tovább játszátok ezt a megfelelést, annál biztosabb, hogy az elfojtott érzések magasra halmozódnak benned. Egyszer pedig ki fognak törni, és utána hirtelen már egyikőtök sem akar másnak látszani, mint aki, ... de ilyenkor már önmaga sem tudja, hogy ki is, hol is az ő valódi én-je.

A kapcsolat pedig elindul a lejtőn:

A meg nem élt önmaguk kitör a felekből, minden elfojtás kitódul erővel, és hibáztatni kezdik egymást az eltelt évekért, a megtett vagy elszalasztott lépésekért. Azt gondolják, a másikuk miatt nem élhették azt az életet, amit elképzeltek. Pedig épp úgy "hibásak" ebben mind a ketten, hiszen mind a ketten falak és álarcok mögül figyelték és kreálták a kapcsolatot.

Ez pedig csak fokozódik. A viták gyarapodnak, jön a féltékenység, a számonkérés, a nyomás-alatt-tartás... és már beszélgetni sincs kedvetek. Ha még egy harmadik is bekerül a képbe, és egyikőtök szerelmes is lesz, azzal tulajdonképpen úgy tűnik, ez a kapcsolat meghalt.

Hogyan hozd vissza a szerelmet?

1.) Ne maradj a múltban, a múlt emlékeiben!  Mert sem az nem visz előbbre, ha a szép emlékeken ábrándozva nosztalgiázol, sem az, ha a múlt sérelmeit dédelgeted. Ezek a múltban tartanak. Tenni, élni, cselekedni pedig csak a jelenben tudtok. 

Ezért a múltat - a sérelmeket érdemes elengedni, lezárni. Ez önismereti munkát igényel főleg!

2. Koncentrálj a jelenre! A jelenben is arra, ami VAN, és nem arra, ami nincs, vagy, ami lehetne. Egyelőre a jelenben a VAN van. :) 
Ebben pedig vizsgáld meg, mik azok a területek, amikben tökéletesen együtt tudtok működni. Mik azok a dolgok, amikben egyszerre rezegtek, amiben hasonlóan működtök, amikben csak erősíteni tudtátok egymást eddig is!

Ezeket vegyétek sorra, és minél gyakrabban szenteljetek erre időt! Ha azokat a dolgokat gyakrabban csinájátok, amikben mind a ketten fel tudtok nézni egymásra, akkor változni fog a közös fókusz.

3. Ne hibákat keress, ne hibáztass!

Mire idejut a kapcsolat, biztosan nagyon könnyen látod meg a párod hibáit, Sőt, többnyire azt látod meg. Helyezd át a fókuszt azonban a jó tulajdonságaira, és minden nap, reggel ébredéskor, nézz rá úgy, hogy ismételgeted magadban mindazt, amiért szeretni tudod őt.

Ez olyan, mint egy hála-gyakorlat. Tudatosan helyezed a fókuszt mindarra, ami jó, ami örömet jelent, amit szeretsz, és ezzel emeled a saját szeretet-érzésedet is.

4. Kérdezzétek meg egymástól minden nap: "Mit tehetek érted ma!"

Eleinte a válasz az lesz: "semmit". Aztán egy idő után: gúnyos választ kapsz - mert hogyan is hihetné a párod, hogy hirtelen őszintén keresed azt, amit adhatsz neki. Csak tarts ki!!! Ez nem megy 2 nap alatt, ez hetek, és talán hónapok kérdése. Aztán egyszer csak megkapod azt a választ, amiben lesz kérés, és ami szerint tehettek egymásért.

5. Fordítsatok időt arra, hogy kettesben legyetek!

Randizzatok, csináljatok közös programot, közös élményeket! Ha így tesztek - ne kezdjétek közben a sérelmiteket megbeszélni, ha meg mégis, akkor ne egymást hibáztatva tegyétek, hiszen biztosan közös produktum az is, hogy a kapcsolat megfeneklett. A közös élmények erősíteni fogját az egymás iránti figyelmet, szeretet.

6. Fogadjátok el egymást olyannak, amilyen:

Ne akarjátok megváltoztatni egymást! Ne akarjátok a saját képetekre formálni a másikat. Fogadjátok el egymást olyannak, amilyen. Hogyan? Úgy, hogy figyeltek egymásra. Minden helyzetbe, mely vitát szülhet, egymás helyébe képzelitek magatokat. Éljétek át azokat a másik szemével, a másik képességeinek tudatában, figyelve minden körülményre. Döbbenetes, hogy milyen szeretetet tud okozni az, ha picit meglátjuk a másik embert abban a valóságban, amiben ő hiszi magát! 

Ha az elfogadást gyakorolod, és magadévá tudod tenni, akkor a kapcsolatotok mindenképpen javulni fog!

7.... és dolgozzatok magatokon!

Fedezzétek fel magatokban a valódi én-eteket! A valódi vágyakat, azt, amit szerettek csinálni, azt, amilyen szokásokat hoztok, és azt is, hogy vajon azok a szokások, beidegződések gátolnak-e a közös életben, vagy segítenek! Vizsgáljátok meg a félelmeiteket, és bocsássatok meg magatoknak és egymásnak is!

A szerelmet visszahozni lehetséges, de a szerelem és a kapcsolat nem azonos. A TE szerelmed benned éled, a Te érzésed. A párod szerelem-érzése az övé. A kapcsolat pedig az, ami keretet ad az együttmködésnek, amiben szeretitek egymást. A kapcsolat egy "szerződés", amiben mind a ketten tesztek egymásért. Néha az elvárások, néha az ígéretek, máskor az ezekből fakadó csalódottság vagy harag fogják formálni ezt az együttműködést. Ha azonban a szeretet megvan, akkor ezek rendezhetőek.

Mindennek 2 feltétele van:

Legyen meg mind a kettőtök részéről a szeretet és elhatározás, hogy ti szerelemben folytassátok a kapcsolatot!

Legyen önismereti munkátok, melyben a valódi önmagatokat felfedezhetitek. Feldolgozzátok félelmeiteket, levetetitek korlátjaitokat és önmagatok elfogadásán át, egymást is egy más nézőpontból, valódi elfogadással szemlélitek!

Utószó, 2 fontos dologról:

A szerelem és a kapcsolat - ismétlem magam - nem ugyanaz. Ha úgy érzitek, hogy a szeretet és a szerelem sokkal magasabb lángon tartható, ha nem töltötök együtt minden napot, ha nem kell egymást "kerülgetni", amikor épp nem vagytok erre készek, akkor jó ötlet azon dolgozni, hogy különélésben élesszétek újra a tüzet. Nagyon sok kapcsolat tud így sokkal jobban működni, ha a felek szabadok, nem függenek egymástól, hanem csak a választott pillanataikat osztják meg egymással. A házasság egyik "gyilkosa" az együttélés és egymásra utaltság akkor, ha a felek valójában nem is igénylik az együttélést.

Fontos még, hogy tudd, a szerelmet újratüzelni nem 2 nap. Ez nem annyi, mint a kezdetekkor, hogy: "meglátni és megszeretni". Itt már "dolgozni" kell rajta. Ha így határoztok, mert mind a ketten ezt akarjátok, akkor is több hétbe, több hónapba fog kerülni, mire már újra azt mondhatjátok: "nagyon boldog a kapcsolatunk".

Ha csak egyikőtök akarja. és az Te vagy?

Ugyanezt javaslom, ugyanezeket a lépéseket, de sokkal több türelmet. Ha pedig végképp úgy tűnik, nincs hatás, nincs eredmény, akkor Te, aki akartad, erősödj meg önmagadban az önismereti munkádban, és aztán lépj tovább teljes egészként! 

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Várunk sok szeretettel!