Miért nem sikerül kiállnod magadért? Nagyon érdekes...

Címkék: önmagadelfogadáskiállni magadértönismeret

Sok hullám csap össze a fejed felett?
Egyszerre csalódsz többekben és olyan események zajlanak, amikre álmodban sem gondoltál volna?

Mintha egy csapásra törne össze minden, amiben hittél: az emberek - főleg, akikért tűzbe mentél volna, cserben hagynak, kiderül, hogy hazudtak, vagy egyszerűen úgy válnak köddé a fontos percekben, mintha sosem lettek volna...

Belátod, hogy így nem mehet tovább, hiszen sorra a fejedre nőnek az emberek, és megfogadod, hogy meghúzod a határaidat és igenis mától kiállsz magadért!

Fogadkozol - igen - és rettenetesen eltökélt vagy. Szinte izzad a tenyered a lendülettől, hogy te mostantól beleállsz az életedbe és igenis "nem"-et fogsz mondani mindenkinek, aki csak a bajában gondol rád, és "nem"-et mondasz mindenre, amihez nincs kedved, vagy amihez nem fűződik érdeked.

Erős vagy.... 2 napig. Aztán a dühöd elszáll, a fogadalom megkopik, és hirtelen minden visszaáll a régi, jól megszokott kerékvágásba, amikor is továbbra is te leszel a világot megértő, édes-kedves barátnő, társ, anya, gyerek, munkatárs, aki szüntelen figyelembe veszi - saját maga elé helyezve - a többi ember érdekeit.

Így nem lehet kiállni magadért!

Nem tart csak pár napig, ha dacból és dühből teszed. Nem működik... és nem működik mindaddig, amíg meg nem ismered önmagad a tekintetben, hogy miért is fontos neked így működnöd.

Csak akkor fogsz tudni kiállni magadért, ha megérted és megismered azt, hogy az a "önmagad". 

Olvass tovább!

Miért is nem álltál ki eddig magadért? Miért csak akkor fontos, ha már szorít és fojtogat a sok elvárás, ami másoktól érkezik?

Nagyon fontos még mások véleménye. A légynek sem akarsz ártani. Jó vagy és segítőkész. Fontos, hogy mások is elismerjék ezt, mert ha így teszik, azzal úgy érezheted, hasznos és értékes vagy nekik is. Hasznos és értékes, vagyis érdemes vagy arra, hogy befogadjanak, elfogadjanak, szeressenek mások. Mások és a közösségek, akikhez tartozni akarsz, pedig energiát jelentenek. 

Nem engedheted meg magadnak, hogy csalódjanak benned, nem rombolódhat le a kép, amit magadról kialakítottál és magad is hinni szeretnél. Ha lerombolódna, ha csalódnának, akkor talán már nem akarnák mások, hogy hozzájuk tartozz, és egyedül, kirekesztve lenni, nagyon nagyon magányos, romboló és tehetetlen érzés volna. Egyszerűen félelmetes, végzetes. :(

Megfelelési kényszer. Mindaddig jó vagy és nem mondasz "nem"-et másoknak, amíg csak erőd, időd, figyelmed engedi. Rajtuk keresztül értékeled magad. Az ő elismerésük, hitük benned ad neked hitet magadnak, ad elismerést neked is önmagaddal szemben. Nélkülük nem mersz magaddal lenni, nem mered vállalni azt, aki vagy, nem is tudod ki lehetsz, mert valódi énedet önmagad elől is mélyen elrejtetted... De miért? Hiszen jó vagy és szeretetből létezel! 

Ki is az valójában, akiért ki kellene állnod? Ki vagy te ott bent a testedben, aki szeretné érvényesíteni a vágyait, és mik azok a vágyak valójában?

Arra a kérdésemre, hogy: "te mit szeretnél? Mire vágysz?" - gyakran nem érkezik válasz. A legtöbben csak mélázva a jövőbe merengenek és azt felelik: "nem is tudom".
Ha ez a válaszod neked is, akkor hát épp mit is szeretnél érvényre juttatni? Mi az, ami felé haladsz, mi az, ami neked életet jelent és mi az, ami annyira lelkesít - értsd: lélek-esít - hogy abban valódi örömöt és boldogságot találsz?

A valódi vágyak sokak számára még önmaguk előtt is rejtve maradnak. Millió tükör világít rá azokra életük minden napjai során, de mégsem merik azokat vállalni. Nem merik, mert a vágyaik beleütköznek sok-sok korlátba, melyeket nem szabad, tilos, erkölcstelen vagy megbotránkoztató volna vállalni. Így aztán elfojtásaik mélyén azok olyan vágyak maradnak, amelyek például ítélkezéseik során nyernek teret.

Amikor megfogadod, hogy kiállsz magadért...

...akkor épp felveszed a kesztyűt, hogy megharcolj saját érdekeidért. Egy harcot indítasz, de valójában nem a környezeted ellen önmagadért, hanem csak önmagaddal. Önmagaddal harcolsz. Egyik egós működésed, a másik ellen. A felszínen dúl egy háború, miközben még mindig nem tudni, ki is vagy te ott bent az egós programok mögött, alatt. 

A harc és fogadalom így hát tiszavirág életű lehet, mert nem szól másról, minthogy egy tüneti viselkedést kezelsz.

Áss a dolgok mélyére! Fedezd fel saját mozgatórugóidat, saját nyomógombjaidat!

Tudtad például, hogy aki haragszik, ítélkezik, aki elítélően viseltetik mások hétköznapi dolgaival szerint, az valójában nagyon mélyen vágyik arra, amit elítél, csak épp nem engedi meg magának? Ez a tükör törvényének egyik aspektusa.

Ha pl, te elítéled...

• ...azt, aki elválik, mert jobb életet akar élni - akkor tudd, hogy azzal az ítélettel épp azt fejezed ki, hogy hiába vagy boldogtalan te is, te nem mernél új életet kezdeni. Köt a neveltetésed, az erkölcsi sémád, a közvélemény megvetésétől és a változástól való félelem is egyszerre. Így inkább a boldogtalanságot választod... és mivel magadnak nem engeded meg a boldog választást, másnak sem... Ezért hát elítéled. 
  (Lehet tiltakozni... és lehet őszintén magadba nézni, ha ilyen helyzetben vagy! Csak egynek van értelme a jobb élethez - annak, ha kegyetlenül őszinte tudsz lenni magadhoz.)
• ...azt, ha valaki nem dolgozik, mert a párja sok pénzzel eltartja őt, akkor tudd, hogy titkon arra vágysz, hogy neked se a gürizés töltse ki a mindennapjaidat, hanem inkább a kényelem egy viszonylag gazdag társ mellett.
• ...azt, ha valaki diétázik, miközben így is csinosnak mondhatható, akkor tudd, hogy ez azt tükrözi, hogy pontosan tudod, hogy te is megtehetnéd, hogy megfontoltan eszel, edzel és odafigyelsz magadra, de te nem teszed, és helyette inkább csak az önigazolásokat keresed.
• ...stb.

A tükör arról szól, hogy felfedezhesd, mi mindennel korlátozod magad...

A fejedben dúló gondolatok nem "mindenki számára normálisak és egyértelműek", azok csak neked azok, azok ugyanis a te gondolataid csupán, és kizárólag a benned működő hitrendszerek, elvek és programok sokaságából erednek.

Ha a gondolataidat figyeled - és tudod, hogy azokat tudatosan vagy tudat alatt TE kreálod - akkor elég hamar rálátást nyerhetsz arra, hogy ki is vagy te, kivé programozott téged a neveltetésed. Ha pedig fel tudod tenni minden ilyen megfigyelés során azt a kérdést magadnak, hogy "miért hiszem én azt, hogy ez mind csak így lehet, így normális? Hogyan lehet ez még másképp?" Akkor azzal jókora lendületet vettél önmagad megismerése és megértése felé.

Észreveheted a saját - vágyaidat korlátozó - programjaidat akkor is, amikor szomorkodsz, szenvedsz, vagy csalódtál...

Ezekben a pillanataidban is a gondolataid uralnak. Sokszor nem mások tettei tesznek szomorúvá, hanem azok a gondolatok, ahogyan azokról a tettekről te gondolkodsz.

Lehet, hogy senki nem akart megbántani, de te mégis magadra vettél valamit, és megsértődsz. Lehet, hogy senki sem ítél el, de te mégis azt hiszed és viszont-támadásba lendülsz. Lehet, hogy csak az elvárásaid nem teljesülnek és Te ezért vagy csalódott, mert olyat vártál, amire a másik fél nem gondolhatott, vagy teljesíteni nincs lehetősége, módja, képessége.

Amikor egy-egy programodra, mozgatórugódra rálátást nyersz...

A felismerés már szinte félsiker. Elmés, egós út a boldogsághoz, de mindenképp jó irány. Azzal azonban, hogy felismerésre jutottál, még nem oldódott ki a sémád. Azon még dolgozni kell. Nem kell visszamenned a múltba okokat keresni, hogy mi is indította el benned a viselkedési programot. Ennek nem sokszor van értelme. A múltban nem tudsz cselekedni. 

Annak van értelme, ha minduntalan figyeled magad és minden egyes alkalommal, amikor a sémáid bekapcsolnának, vedd észre, mi is váltotta ki azokat. Azt keresd, mi volt a nyomógomb, amire már indul is benned a sértődés, a harag, az ítélkezés, a csalódottság, a kitörés, a harag... stb.

Eleinte csak utólag fogod észrevenni mindezt, és megállapítod, hogy: "már megint úgy viselkedtem...". Aztán lassan a sok megfigyelésed hatására, már a folyamat közben is észreveszed, aztán már előre is, és akkor oldódik ki a sémád, amikor már a nyomógomb bekapcsolása előtt észleled, hogy: "régebben ilyenkor megsértődtem volna, most azonban ez már nem is fontos, köszönöm, jól vagyok :)"

Gyakorold, gyakorold, gyakorold az önismeretet...

• Minél nagyobb megértéssel leszel önmagad működésére...
• minél kevésbé vagy türelmetlen magaddal...
• minél kevesebbet harcolsz magaddal... (és minél kevésbé hibáztatod magad)
• minél inkább a képességeket, lehetőségeket keresed magadban...

... annál nyitottabbá és elfogadóbbá válsz önmagaddal szemben is. 

Az önelfogadás és önszeretet az önismeret út vége, és nem az eleje!

Sokan hiszik azt, hogy az önelfogadással kell kezdeni az önismeretet és hogy ez a boldogság útjának első lépése. Nem így van. Amíg nem ismered magad kívül-belül tökéletesen, addig nincs mit és kit elfogadnod és így nem tudod kit szeretsz magadban.

Amikor már szeretettel megérted magad, akkor viszont önmagadért kiállni automatikus folyamat lesz. Amikor ugyanis nem kérdőjelezed meg, hogy ki vagy, és pontosan és határozottan sugallod és árasztod magadból azt, amit képviselsz, onnantól önmagadért kiállni okafogyott lesz, hiszen veled együtt mindenki tudni fogja, hogyan álljon hozzád és hogyan bánjon veled. 

Önmagadat képviselni automatikus jön akkor, amikor már tudod, ki vagy. Nem fogod többet megfogadni, hogy ki kell állnod magadért és nem fogod verni az asztalt, hogy tiszteljenek mások, hiszen végre te is tisztelni fogod önmagad.

Szeretetből létezel, és tökéletes vagy! Egyszerűen csak hidd el, és kezdd el felfedezni önmagadban a jó dolgokat: képességeket, lehetőségeket, erőt, energiát, értéket, derűt, szeretet, mindent, amit csak lehet.

Kedves Olvasóm! Szeretettel kívánok neked ezen az úton örömteli felismeréseket! Ha pedig szeretnél erről többet megérteni, tudni és alkalmazni, akkor ide kattintva haladj tovább: Szeretetben létezni, szeretettel létezni kapcsolatban is